OGame Hungary

Én az egyetemen tanultakra hagyatkozok ebben a témában. Az Én nem is Én 14-15 éve korig. Mondhatni a körülötted lévő személyiségek mintáit követed, átveszed, esetleg később kombinálod. Az igazán Én-nek és személyiségnek 18-20 éves kortól mondható az ember. Mondhatni innentől válik az ember "szabaddá" azaz már nem csak a mintákat követed. Egyrészt attól vagyok Én, mert voltak akik felneveltek és kamasz koromig a mintáikat követtem. Másfelől pedig az azt követő környezetekbe való beilleszkedés, az ottani új személyiségek és megoldandó helyzetek alapján lettem Én Én.
Annyiszor linkeltem már ezt a fórumra lehet unalmas. Nagy gondolkodó emberről beszélek ha Őt említem, a kurzusai igazán érdekesek és érdemes volt felvenni még ha nem is kapcsolódik a szakomhoz.
Ezen a linken "Természettudomány és vallás" címszó alatt megtalálható egy nagyon szuper jegyzet. A többi tárgy jegyzetét is ajánlom olvasásra, nekem nem kicsit megváltoztatta a látásmódom, javított a világ megértésén. Tehát a "Természettudomány és vallás" jegyzet 2. fejezete érinti ezt az Én témát is.

Én ebben nem hiszek, hogy mi lett volna ha "más" faj tagjának születek. Teljesen anyag elvű vagyok, én akkor még nem léteztem, tehát a lélekben sem hiszek. Egy anyag halmazból alakultam ki édesanyám méhében. Ahol elkezdett fejlődni a tudatom, ameddig el nem értem azt az átlagos 30milliárd agysejtet ami egy átlagos ember agyában található. Így én ezt a kérdést nem tudom neked megválaszolni, nem hiszek a lélekben és annak vándorlásában sem. Márpedig ha az nincs, bizonyítottan biztosan nincs így a fogantatás előtt nem is létezhettem. Nem is születhettem volna máshová.

Nagyjából én is így állok hozzá:nincs olyan,hogy mi van,ha más élőlényben lennék ÉN.Osztom Kensei véleményét,addig nem léteztem,ameddig nem fogantam/születtem meg.Kb olyan,mintha aludnál ,és nem vagy REM fázisban,tehát nem álmodsz.Egyszerűen nem "vagy", nem tudsz magadról.
Innen el lehetne sokfelé menni,hogy melyik az első élőlénycsoport,aminek tudata van,vagy hogy melyik fajnak milyen az értékrendje..stb

Az ÉNt szerintem a környezet,később a saját döntéseink határozzák meg,de sokban számít hogy mit hozunk otthonról,vagy mi az ami ösztönösen jelen van a személyiségünkben.

uff érzékeny téma, Részemről nem tudom melyik állítás igaz mivel nem emlékszem azokra az időkre
Természetesen mindenkinek van egy időszaka amikor ezzel komolyan foglalkozik, ez természetes, de kérdem én mit változtat meg ha tudod hogy mik a lélek/test kapcsolata mi volt a testtel/lélekkel mi lesz? semmit. Mert az a lényeg hogy mi vagy/van és hogy mi lehetsz, de talán a második nem is annyira érdekes.
Én ezekről a támáról a következő állásponton vagyok:
van egy belső éned (lelked ....stb) ez kicsi gyerekeknél egészen jól megfigyelhető (igaz mivel a test és kommunikáció tanulás alatt van ezért....) igaz korlátokkal, amint elkezd a gyerek szocializálódni azaz elvárásoknak megfelelően viselkedési mintákat felvenni kezd kialakulni az én tudata, majd később egy énkép azaz milyen embernek hiszi magát.
Na ez jó esetben is csak részben fedi a belső énképet ami belül vagyunk. Számomra az életben egy egyik cél hogy megismerjem ezt a belső ént és meghallgassam mint egy segítőt ne eresszem el a fülem mellett a javaslatait általa ébresztett érzéseket.
Példa: állítólag érdekes dolgokat tudok mondani az embereknek mely ezt a folyamatot elősegíti, viszont egy tárgyaláson nem biztos hogy jó a partnernek azt sugallni hogy nézzen magába és lássa már végre be hogy nem olyan önző állat mint ahogy viselkedik vagy éppen van hely a szívében szeretetnek...viszont ha ezt az érzést nem veszem észre magamban akkor nincs meg a lehetőségem hogy mint ember döntsek a tárgyalás menetéről.... vagy tételezzük fel egy ember egy ilyen típusú beszélgetésbe keveredik és érzi hogy mi a gondja a másiknak viszont a mellékízt is érzi hogy ő ezt nem tudná feldolgozni és .... képébe vágjam az a sugallatot hogy hogy nesze baszd meg tanulj vagy tereljem a az útját egy irányba közelebbi célokkal??

hitvallásom röviden: annyi dolog van itt és most amit történik velünk hogy sem időm sem energiám nincs foglalkozni az elmúlttal és a jövővel. Természetesen nekem is vannak terveim nem is így igaz céljaim melyet természetesen néha meg kell tervezni, de ez is a folyamat része és megtervezni és nem tervezgetni kell (lustább vagyok hogy feleslegesen pazaroljam az időmet rühellek ugyanabba a pocsolyába 2x belépni nemhogy nx)

javaslat: menny az utadon és figyeld a körülötted lévő dolgokat/eseményeket és ha feltűnik valami arra kérdezz rá miért, de ne gondolkodj el rajta hogy miért, csak kérdezz. A válasz ott volt benned, csak nem vetted észre, de arra fordultál legközelebb talán meglátod (nincs szerencséd előbb utóbb meglátod úgyis).

Quoted from "Kensei"

...Az igazán Én-nek és személyiségnek 18-20 éves kortól mondható az ember. Mondhatni innentől válik az ember "szabaddá" azaz már nem csak a mintákat követed.

... innentől kezdve álltatja magát azzal az ember, hogy szabaddá vált és nem a mintákat követi, pedig minél idősebb, annál inkább berögzült motorikus mintákat használ egyre kevesebb spontanaitással.

Inaktív thread. A témát zártam.