OGame Hungary

Sötét anyag, helyes

A másik a távolság illetve az idő.
És az hogy nem végtelen a csillagok száma. Egyszerűen nincs rá szám

Hol itt a paradoxon? Tudom, hogy így nevezik, de paradoxon akkor lenne valami, ha mindig zsákutcába jutnánk a logikával.
Olbers szerint ha végtelen lenne az univerzum, akkor világosnak kellene lennie mindenhol.

Nincs mindenhol világos: ergo nem végtelen az univerzum. (Vagy Olbersnek hiányosak a fizikai ismeretei, mert azt feltételezi, hogy a testek nem mozoghatnak gyorsabban a fénynél...)

Szerintem ez nem paradoxon...

Egyébként megpróbálhatok a játék kedvéért érvelni Olbers állítása ellen (és megmutatni, hogy a világegyetem lehet végtelen úgy is térben, hogy nincs világos mindenhol.)
- A testek valamikor a világegyetem tágulása folyamán gyorsabban terjedtek, mint az akkori KÖZEGBELI fénysebesség. Ezt nem tiltja semmi, pl. vizben csak 2/3 sebességgel halad a fény, akkor a kezdeti baromi sűrű univerzumban még lassabban... Szóval TFH, hogy a tömeg gyorsabb volt az időnél fénynél. Ekkor a világegyetem születése után még csak valamekkora gömbrészt pillanthattunk meg az univerzumból, aminek nyilván véges az energiája és így a fénye is... ERGO: végtelen nagy az univerzum és mégis véges a fény.
Mondjuk igazságtalan dolog ez szegény Olberssel szemben, hiszen én 150 évvel előrébb vagyok, nem nagy etvasz kioktatni őt.

" gyorsabb volt az időnél "

Az idö = mozgás. A mozgás gyorsabb a mozgásnál ??!!

Elírás! "A tömeg gyorsabb volt a fénynél" - helyesen. Javítottam....

Quoted from "Pokemonmester"

Az én elméletem az, hogy kioltja a sötét anyag

Pff...annak a bizonyos anyagnak még senki sem bizonyitotta kézzelfogható bizonyítékokkal a létezésést. Elméleti szinten okés az elméleted, de szerintem egy kicsit (peking-i) kacsa.

Quoted from "Lord Fren"

Sötét anyag, helyes
A másik a távolság illetve az idő.

Az idő és a távolság igen nagy szerepet játszik abban hogy pl: mikor fedezünk fel egy csillagot.Szóval olyan csillagok fényét is láthatjuk amik tobb ezer éve felrobbantak, és nem látjuk azoknak a csillagoknak a fényét amik utána keletkeztek (egymástól nem "messze"). ennyit az időről és távolságról, és ez mindent megmagyaráz, de figyelembe kell vennunk a "tér" görbithetőségét is amit nagy csillagok okozhatnak. Aztán ott vannak az oly előszeretettel emlegetett fekete lyukak (olyan nincs mert én nem tudok róla), amik mindent magukba szippantanak beleértve a fényt is.

Aztán közelítsük meg matematikai szempontból a dolgot:
A valószínűség számítás nem a kedvenc tárgyam, de most megpróbálok egy hatalmas hülyeséget mondani.
szóval ha egy végtelen térben, végtelen számú valamit helyezünk el, akkor a paradoxon állítása jogos, de ha egy fix pontból szemléljuk ezt a rendszert akkor, a végtelen számbelileg csökken, ezt ugy értem hogy ha síkokra bontjuk a teret akkor, minnél mélyebbre lapozunk a síkokban annál nagyobb a valószínűsége hogy egybeesést találunk a csillagok X és Y koordinátájai között.
Visszatérve a csillagok elhelyzkedésére, azt is csak bizonyos szabályok szerint lehet csak elhelyezni, mert nem kerülhetnek szorossan egymás mellé.
Aztán még az is ott van hogy a csillagok száma legyen mondjuk végtelen, a tér amiben elhelyezkednek az szintén végtelen, de az egyik végtelen, végtelenebb mint a másik (ebbe fog belekötni mindenki de: x e R\{0}, akkor x^2 és x^5 között csak anyi a külömbség hogy sokkal gyorsabban tart a végtelenbe), ez elegendő helyet biztosit a csillagoknak egy olyan elhelyezkedésre hogy ne zavarják egymás intim gravitációs terét...

Egyszer tuti igaza lesz Olbers úrnak, de mi azt már nem fogjuk megélni
Egyébként is sok helyen olvasható hogy az égbolt a századok során egyre világossabb lett, na mondjuk ez betudható a végtelen műholdnak amit már az ürbe lőtek, de talán az öreg Olbers elmélete igazolódik be folyamatossan...

Érdekes gondolatmenet. Most ugyan nem számoltam utána, de elképzelhető, hogy van olyan verzió, hogy a tér és az idő tart a végtelenhez, a csillagok száma is tart a végtelenhez, de a kettő hányadosa egy számhoz... (Ez lenne a konstans felületi fényesség, vagy mondjuk máshogy: háttérsugárzás.)
Hmm... most elgondolkoztam... vajon kell-e valamilyen extrém, csak matematikailag elfogadható eloszlás függvénynek lennie ekkor a csillagok térbeliségére vonatkozóan, vagy meg lehet csinálni ezt a határértéket is "természetes" fizikailag is eképzelhető változatokkal...
Elmélkedni fogok rajta. (mint Yoda. )

Azért várom az elmélyült gondolataid a matematikai megközelítésről

aligvagytok pihent agyuak

szerintem ha este elöbb elalszok mint hogy világitást lekapcsolnám
akkor világosabb lessz a szoba.
csillagoktol függetlenül


viszont hiába is akarnám megmagyarázniezt a sok sok érvelést ugy is az lessz a vége hogy a föld gömbölyü


bár a szélén néha leesik a pohár

A paradoxonhoz tartozóan:
Vajon sötétebb van-e az éjjel kivilágított szobában, ha elfelejtettük behúzni a függönyt?

Pihent agyak???
VS120: De miért lenne?
Akkor én is bekérdezek hogy fogjátok a fejetek
Ha a fénynek van sebessége akkor a sötétségnek is van?

A Sötét anyaghoz annyit fűznék hozzá, hogy egyenlőre a elméleti hiányosságai miatt egy feltételezésen alapul. Létezése koránt sem bizonyított. Az egyesített elmélet pedig még várat magára így egyenlőre nem is fog lehullni a lepel az univerzumból "hiányzó" anyag létére.
Idézet Végh László nagy tudású és elismert tanáromtól aki a Debreceni Egyetemen oktat és az MTA Atommagkutató Intézet munkatársa.

"Sötét anyag. Ahogy tárgyaltuk, a világegyetem jövőjét az határozza meg, mekkora a világegyetem tömege.
Ez a tömeg az adatok szerint nem térhet el túlságosan a kritikus tömegtől. Világegyetemünk szerkezetének,
mértanának tanulmányozása arra utal, hogy ez a mértan a sík világegyetem mértanának, az
euklidészi mértannak felel meg. Ekkor viszont tömege a kritikus tömeggel kell, hogy egyenlő legyen, azaz
a Mindenségünkre
= 1.
Kérdés hogyan mérhet˝o meg a világegyetem tömege. Feltételezzük, - ez a megfigyelések szerint nagyon
jól teljesül-, hogy a csillagvárosok nagyjából egyenletesen töltik ki az égboltot. Egy adott, nagyon
kis térszöget alaposabban megfigyelve megszámláhatjuk a benne látható csillagvárosokat. Ezután a térszög
nagyságából meg tudjuk mondani, körülbelül hány csillagváros található a világegyetemben. Hasonlóképpen
meg tudjuk határozni egy átlagos csillagváros csillagainak számát is. Ezután, ismerve egy átlagos
csillag tömegét, meg tudjuk adni a világegyetem teljes tömegét. Napunk tömege Kepler törvényeiből meghatározható,
ha ismerjük a Föld tömegét. Földünk tömege a g nehézségi gyorsulás és a Föld sugarának
ismeretéből kiszámíthatjuk.
Méréseink szerint a világegyetem látható, a fenti módszerrel meghatározott tömege a kritikus tömegnek
csupán töredékét, kb. 0,5%-át fedezik. Számításba véve a nem látható, mert kialudt stb. csillagokban lévő
anyagot, amely elsősorban atomokból vagy plazmából áll, az atomos tömeg a kritikus tömeg 4,6%-át teszi
ki. Ez azt jelenti, hogy a világegyetem anyagsűrűsége 0,2 hidrogénatom/köbméter.
Tejútrendszerünk, az Androméda-köd és más csillagvárosok csillagai az adott csillagrendszer központja
körül keringenek. Ez a keringés hasonló ahhoz, ahogyan a bolygók keringenek a Nap körül. De a csillagvárosok
keringését nem írhatjuk le egyszerűen csak az ismert anyag tömegvonzásának a segítségével. Csak
úgy kaphatjuk meg a csillagrendszerben kering˝o csillagok sebességét, ha feltesszük, hogy a korong alakú
csillagrendszer összes ismert anyaga a csillagrendszert körülvevő hatalmas, ismeretlen állapotú anyagfelhőbe
van beágyazva. Ezt az ismeretlen állapotú anyagot sötét anyagnak nevezzük. Feltételezések szerint ez
a sötét anyag burokszerűen veszi közül a csillagvárosokat.
Hogy ténylegesen mi a sötét anyag, napjaink kozmológiájának talán legizgalmasabb kérdése, mivel a
megfigyelések arra utalnak, hogy a világegyetem tömegének nagyobb része valamilyen más, általunk még
nem ismert alakban létezik. Újabb adatok szerint a neutrínók a világegyetem kritikus tömegének kevesebb
mint 1%-át teszik ki. Meghatározható, hogy a csillagvárosokban lévő sötét anyag, amely esetleg nagyon
halvány csillagok sokaságából és eddig még közvetlenül nem észlelt részecskékből állhat, a kritikus tömeg
23%-át adja ki. Összegezve az ismert és a sötét anyag mennyiségét, a világegyetemre az
= 0, 28 értéket
kapjuk."

Ezeket a kurzusokat már végigcsináltam a tisztelt Tanár Úrnál. Ajánlom mindenki figyelmébe, nagyon hasznos agyagok. Igaz programozónak tanulok de ezeket a tárgyakat nagyon megérte megcsinálni. Jah és, hogy nehogy felmerüljön az offolás leghalványabb gondolata is, a Természettörténet nevű anyagban(katt az előbbi linkre) 10. oldalon taglalja az Olbers paradoxont.

Azért ha valaki nem akarna a linkkel bajlódni bemásolom ide.

"Végtelen Mindenség és Olbers paradoxona. Bár a térben és időben végtelen világmindenség gondolatát
általánosan elfogadták, voltak arra utaló jelek, hogy az állandó, örök és végtelen Mindenség képzete
ellentmondásokra vezethet. Hogyan is lehetne sötét az éjszakai égbolt, ha a végtelen sok csillag egyenletesen
tölti ki a végtelen teret? Földi hasonlatként képzeljük el, egy rengeteg erdőben vagyunk. Bárhová
nézünk, csak fát látunk. Ha kisebb erdőben nézünk körbe, akkor a fák között átlátva meglátnánk az erdő
szélét. Olbers paradoxona erről szól. Ha a Mindenség térben és időben végtelen, és a világmindenségben
a csillagok eloszlása egyenletes, a végtelen sok csillag fénye be kell hogy töltse a teljes látóteret. Ekkor az
éjszakai égbolt bármely része úgy ragyogna, mint a Nap. Nem lehetne az égen fekete folt a rengeteg sok
csillag miatt. Bárhová is néznénk, valahol messze pont arrafelé is kellene lennie csillagnak.
Olbers paradoxona akkor oldható fel, ha feltételezzük, a világegyetem térben véges, ezért az égboltot
csak részben "fedik" le a csillagok. Továbbá a csillagok sem élnek örökké, keletkeznek és elmúlnak. Csak
azokat látjuk, amelyek éppen olyan életszakaszukban vannak, hogy fényük eljuthat hozzánk.
Ma már tudjuk, hogy a világegyetem csak egy véges térrészéből juthat el hozzánk a csillagok fénye.
Továbbá a csillagok élete is véges, nem világíthatnak örökké. Ez utóbbi jó példa arra a nagyon általános
elvre, hogy örök világegyetem és a benne folyamatosan létez˝o, megfordíthatatlan természeti folyamatok
nem férnek össze. Egy örök világegyetemben a csillagok már végtelen idővel ezelőtt kialakultak és kiégtek
volna. De világegyetemünk bővelkedik megfordíthatatlan folyamatokban. Inkább egy egyszer felhúzott,
lassan lejáró órára hasonlít. Azaz volt kezdete."

Az éjszaki kivilágított szobás dologhoz:
Természetesen sötétebb van a szobában, ha a falrész fényvisszaverőképessége nagyobb, mint az üvegablaké. Általában ez teljesül, tehát az üvegablak felületére érkezett fotonok 90-95%-a továbbhalad a kinti éjszakába, míg a fal esetében mondjuk 70-80%-a elnyelődik és 20-30%-a visszaverődik. Ugyanez igaz a függönyre is. (Mondjuk, ha valaki fekete függönyt használ, akkor nem nagyon van különbség.
A példában úgy vettük, hogy a kintről érkező fénymennyiség nulla. Így aki nagyvárosban él a fényvető lámpák díszkivilágítása alatt, az joggal tiltakozhat a példa ellen. Ott akár világosabb is lehet a szobában, ha kihúzva hagytuk a függönyt...

Inaktív thread. A témát zártam.